A mammográfiás szűrőállomásokon 100 vizsgálatból átlagosan 10 olyan van, amikor valamilyen elváltozást mutatnak a felvételek. A kiszűrt rendellenességeknek mintegy feléről pedig a további vizsgálatok során kiderül, hogy nem rossz-, hanem jóindulatú elváltozásról van szó, tehát 100 szűrésből 3-4 esetben van csak szükség orvosi kezelésre.
A jóindulatú elváltozásokat, a teljesség igénye nélkül, az alábbiakkal jellemezhetjük:
- rendszerint lassan növekednek;
- különféle panaszt, fájdalmat ugyan okozhatnak, ám általában nem igényelnek kezelést; hosszú távon együtt lehet velük élni, illetve, ha szükséges, akkor eltávolíthatók, gyógyíthatók, a kiújulásuk általában ritkább;
- rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül maradnak, elszigeteltek a környezetüktől, nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket.
A jóindulatú elváltozások lehetnek például: gócos fibrózis, ciszta, meszes fibroadenoma, adenozis, intraductális papilloma, emlőtályog.
A mammográfiás szűrővizsgálat során észlelt és leletezett jóindulatú elváltozás esetén kiegészítő vizsgálatokra hívják vissza a hölgyeket. A kiegészítő vizsgálatok célja, hogy a szűrővizsgálat által észlelt elváltozásnál megerősítsék vagy kizárják a rosszindulatú betegség gyanúját. Ez a folyamat több részből állhat, többek között ultrahangos vizsgálatból és az elváltozásból történő sejtminta/szövetminta vételből.
Összeségében megállapítható, hogy
- a rendszeres önvizsgálat segíthet a tapintható és/vagy tüneteket adó elváltozás felismerésében;
- az elváltozásról kivizsgálással eldönthető, hogy azt jó vagy rosszindulatú folyamat okozza;
- a szűrővizsgálat olyan elváltozást is kimutathat, ami még nem okoz panaszokat vagy tünetet;
- a rosszindulatú mellrák diagnózisához minden esetben sejt/szövettani (mikroszkópos) vizsgálatra van szükség, amely megerősítheti a daganatos sejtek jelenlétét. Enélkül nem állítható fel a rosszindulatú daganat diagnózisa.
