A mellben bárhol előfordulhatnak daganatok, amelyek sokfélék lehetnek, és különféle kezelési módszert igényelhetnek.
Az esetek 40%-ában a mellek külső-felső negyedében alakulnak ki, 18 százalékuk a központi állományból indul ki, míg az összes többi negyedben diagnosztizálják a melldaganatok 10-15 %-át. A mellbimbó mindössze 1 %-ban szerepel a mellrák kiindulási helyeként.
A rosszindulatú (szakszóval malignus) daganatokra jellemző, hogy
- képalkotó vizsgálatokkal látható felülete rendszerint nem olyan körülhatárolt, mint a jóindulatú tumoroké;
- gyakran nyúlványokat, „tüskéket” bocsátanak a környezetükbe. Képesek átterjedni a környező szervekre, a véráramba vagy a nyirokutakba betörve más szervekbe is eljuthatnak, majd ott is növekedésbe kezdenek. A növekedő elsődleges daganat és áttétjeik pedig az idő előrehaladtával összeegyeztethetetlenné válhatnak az élettel.
A mellrák súlyossága tehát nem elsősorban a daganat méretétől függ, hanem szaporodásának, osztódásának ütemétől, a daganatos gócokról levált és vérben keringő ráksejtek kitapadási és növekedési képességétől, köznapi megfogalmazásban az áttétképződési hajlamtól.
A rosszindulatú melldaganatokat is több tényező alapján kategorizálják, vannak kevésbé és erősen agresszív elváltozások.
A kezelés mindig a daganat típusától és a betegség stádiumától függ, de minden esetben igaz, hogy minél korábban ismerik fel a daganat jelenlétét és végzik el a beavatkozást, annál jobbak lehetnek a hosszútávú esélyek.
Ahogy a legtöbb daganatos megbetegedés esetében, a mellráknál is három alapvető kezelési forma jöhet szóba: a műtét, a sugárkezelés (radioterápia), és a gyógyszeres kezelés (kemoterápia, célzott onkológiai gyógyszerek, daganatellenes immunterápia).
Ha pozitív szűrővizsgálati leletet kapsz, az aggodalmaid csökkentése érdekében tedd fel bátran a kérdéseidet az orvosodnak. Mivel sokféle mellrák létezik, nem egységes a kezelésük sem.
